Történet

 

AZ AMERIKAI BULLDOG TÖRTÉNETE!

Az igazi bulldog.

Az amerikai buldog különleges helyet foglal el mind a fajtiszta kutyák táborában, mind az "ősbuldog" leszármazottjai között. Küllemében és természetében a legtisztábban őrzi elődjének tulajdonságait. Először ez a ma is létező fajta alakult ki a középkori mészároskutyából. Noha egy régi fajtáról van szó, sokan úgy kezelik, mintha csak az utóbbi évtizedekben alakult volna ki, a legtöbb ember pedig egyáltalán nem is tud a létezéséről. Igaz ugyan, hogy csak a közelmúltban kezdődött meg bemutatása a világ kutyaszerető közönsége számára, ennek ellenére elkötelezett hívei már több száz éve tisztán, más fajtáktól teljesen elkülönítve tenyésztik. Miről is van szó valójában?

A fajta eredete.

Idézzük fel újra a múlt századi angol körülményeket: emlékezzünk az ipari forradalom kiteljesedésével párhuzamosan elsorvadó régi életformára, melynek a buldog kialakulását és nevét, mindennapi munkáját köszönhette, valamint az 1835 után illegalitásba vonuló kutyaviadalokra, ahonnan már azelőtt is csaknem teljesen kiszorították a buldog és terrier keverékek. Hősünk tehát az élet minden területén visszavonulóban volt, s léte kilátástalannak tűnt. Néhányszor megjelent ugyan a gyorsan népszerűvé váló kiállításokon, azonban itt sem tudott megkapaszkodni: a közönség túlságosan is jól emlékezett még véres múltjára, azonkívül vadsága, erőszakossága, korlátokat nem ismerő makacs természete sem igazán kedvezett a szépségversenyeken való bemutatásnak. A polgárság mást kívánt látni, nem a dolgos hétköznapok hősét, ráadásul a buldog a szegények kutyája volt, így alacsony származása és bárdolatlan viselkedése miatt sem illett ebbe a kifinomult úri közegbe. Az emberek szórakozni és gyönyörködni akartak, s ezt a nemesség régi kedvenceinek, az elegáns vadászkutyáknak, vizsláknak, agaraknak felvonulásában, valamint az úrhölgyek ölebeinek megtekintésében találták meg. A kutya értéke ebben a korban, tehát a múlt század végén már nem a kemény munkában, vadászaton való helytállás, hanem a tetszetős vagy éppen különleges megjelenés volt. A polgárság szórakoztatására új fajtákat is kreáltak, így többek között a régi típusú buldog és a pug (mopsz) keresztezésével. Ez a „változat" - hiszen a kezdetekor még nem beszélhettünk önálló fajtáról - eltúlzott szélességével, alacsony termetével, az ősénél jóval nyugodtabb vérmérsékletével nemcsak alkalmasabb volt a kiállításokon való bemutatásra, de mókás megjelenésével rövid időn belül hihetetlen népszerűségre is szert tett. A bemutatók elterjedésével, az angol telivérek regisztrálására szolgáló méntörzskönyv mintájára megnyitott Stud Book vezetésére létrejött tenyésztői klubok - elsősorban a British Kennel Club (1873) - megalakulásával szükségessé vált a kutyák fajtába sorolása, egyértelmű megkülönböztetése: így a „show" változat kapta a buldog nevet, s a kihalófélben lévő eredeti formájú mészároskutyát lassan mindenki elfelejtette. A kiállításokon való bemutatásra, a polgárság mulattatására kitalált „névbitorló" keverék viszont gyorsan elterjedt, s végül már az angolok nemzeti jelképévé vált, így ma őt ismerjük angol buldogként. Noha sohasem vett részt bikahecceken (erre már torz testfelépítése miatt is teljesen alkalmatlan lett volna), világszerte az angol állhatatosság és kitartás szimbólumaként vált ismertté. S míg e haszontalan létforma diadalútját járta, az igazi, az eredeti buldog hazájában teljesen feledésbe merült, végül ki is halt.

Minek köszönheti mégis fennmaradását ez a nagyszerű régi fajta? Paradox módon éppen annak a folyamatnak, amely ellehetetlenítette hazájában, megfosztva eredeti hivatásától a marhahajcsárok oldalán. A mezőgazdaság gyökeres átalakulásának, a kisbirtokok tönkretételének, a parasztok elüldözésének volt köszönhető, hogy a földjükről elkergetett nincstelenek, vagy éppen a városokban tengődő szegények az 1700-as évektől kezdődően tömegesen keresték könnyebb megélhetésüket az Újvilágban, az észak-amerikai gyarmatokon. Az új lehetőségek reményében hajóra szállók magukkal vitték minden ingóságukat, így a kemény munkában edződött „working" buldogjaikat is. Amerika nem volt más akkoriban, mint néhány palánkkal körbekerekített, gerendaházakból álló település a kontinens peremén, s bizony elkelt az erős és bátor kutyák segítsége. A vadon a telepesek küszöbéig ért, s nekik szembe kellett nézniük az ismeretlen világ minden fenyegetésével: a vadállatok, a barátságtalan indiánok, s az egész földrész meghódításáért folyó versengésben a konkurenst kíméletlenül legyilkoló franciák, spanyolok távoltartásához nélkülözhetetlen volt a félelmet nem ismerő buldogok segítsége. A jó kutyák ekkor hihetetlen értéket képviseltek, s dicsőségük régi fényében ragyogott. Az őshazában már javában zajlott az ipari forradalom és megkezdődött a társadalom gyökeres átalakulása, de az amerikai gyarmatok még mindig csak álmodtak az angol koronától való elszakadásról. A telepesek az Európában csaknem elfeledett paraszti, feudális életformát élték: ebben a korban a buldogok felügyeltek a legelő marhákra, részt vettek a nagyvadak vadászatában, majd ők őrizték a déli államok végeláthatatlan gyapot- és cukornádültetvényein dolgozó Afrikából behozott néger rabszolgákat is. Amerika un. „koloniális" időszakában ugyanúgy dolgoztak mint a mészároskutyák, de részt vettek viadalokon, bikák, medvék, farkasok, pumák, bölények, és gyakran egymás ellen is. Ezen feladatoktól függően a harcra használt kisebb és mozgékonyabb, vagy a nagyobb termetű és robusztusabb buldogok terjedtek el a különböző területeken. Elsősorban a Délvidék elszigetelt államaiban őrizték meg őserdei formájukat, nagyobb tömegüket, míg Északon a fejlődés előrehaladtával - mely egyet jelentett a régi földművelő életforma visszaszorulásával, feladásával, és a múlt század második felében a kutyaviadalok hirtelen megnövekvő népszerűségével - egyre vesztettek jelentőségükből és tisztaságukból. Ekkorra ugyanis itt jószerivel teljesen eltűntek a farmok, birtokok, ahol a buldog eredeti szakmáját gyakorolhatta, s a nagyvárosoké lett a főszerep. Másrészről erre az időszakra tehető az anyaországból importált első buldog és terrier keverékek, a "half and half" kutyák megjelenése, s bár keveredésük a régi buldogokkal mindennapossá vált, hamarosan végleg kiszorították őket a harci arénákból. Milyen szomorúan ismerős képlet a fél évszázaddal ezelőtti Angliából!

Az 1776-ban kirobbant Függetlenségi Háború eredményeként az amerikai gyarmatok végül elnyerték önállóságukat, de a telepesek, bevándorlók az ismeretlen Nyugat felé való tömeges megindulására még várni kellett úgy ötven évet. Az ország északi és déli része között azonban már a múlt század első évtizedeiben óriási ellentétek feszültek: míg északon az iparosodás, a modern polgári társadalom alapjait rakták le a demokrácia szellemében, a déliek továbbra is ragaszkodtak feudális hagyományokon alapuló életvitelükhöz, a rabszolgaság fenntartásához. Az északi államok gyors gazdasági-társadalmi átalakuláson mentek keresztül, Délen azonban megrekedtek a XVIII. század elejének „aranykor" szintjén. Az egyre határozottabbá váló gazdasági-ideológiai szembenállás végül polgárháborúhoz vezettek, mely a haladó szellemű északi tábor győzelmével ért véget 1865-ben. A nyugati határvidék meghódítása és az őslakos indián törzsek kiirtása vagy rezervátumba kényszerítése is erre az időszakra tehető, s ekkorra már néhány mai értelemben vett nagyváros is kiépült Keleten: New York, Boston, Philadelphia voltak az amerikai társadalmi, kulturális és gazdasági élet központjai.

Ezekben a nagyvárosokban rendeztek először angol mintára kutyakiállításokat, s ekkortájt alakult meg az American Kennel Club (AKC - 1884), hogy összefogja a kutyatenyésztőket. Ezeken a kiállításokon kezdetben kizárólag Európából importált fajták vettek részt, így az Angliából behozott „show" típusú buldogokat is bemutatták az amerikai érdeklődők előtt: mivel ez a fajta kapott először nyilvánosságot az USA-ban, mint angol buldog, vagy egyszerűen csak buldog, ez rögzült a kutyaszerető közönség és a tenyésztők fejében. A legyőzött, megalázott Dél egyes vidékein továbbra is farmokon, ültetvényeken dolgozó régi típusú buldogokra senki sem volt kíváncsi, akárcsak az odavaló többi fajtára: az ország különböző vidékeiről származó ebeket már mind kategorizálták, a lenézett déliek kutyáit azonban egyformának vették, és meg sem próbálták őket regisztrálni. Ráadásul a régi típusú buldogot az északiak viadorkutyaként tartották számon, amely egyrészről nem illett az úri klub tagjai közé, másrészről az itt általánosan bevett gyakorlattá vált - más fajtákkal, de elsősorban a „half and half" kutyákkal való különböző mértékű - keresztezések eredményeként sokat veszített tisztaságából, így nem tekintették önálló fajtának.

Az ősi típusú buldogok kedvelői megpróbálták elismertetni, népszerűsíteni az általuk tenyésztett kutyákat, de - mivel a buldog név már „foglalt" volt az alig egy-két évtizede létező "show" változat által - ehhez először is megfelelő elnevezést kellett volna találniuk. Ez máris felvetett egy jelentős problémát: mivel a déli farmerek, ültetvényesek kutyáikat angol elődeikhez hasonlóan pusztán teljesítőképességük alapján szelektálták és tenyésztették tovább, nem fordítottak különösebb figyelmet olyan dolgokra, mint az egységes méret, megjelenés, ami alapját adhatta volna bármiféle standardizálásnak. Már pusztán az óriási földrajzi távolságok miatt is érthető, hogy Délen számtalan, gyakran vidékenként, sőt városonként eltérő változatban és ennek megfelelően különböző néven ismerték ugyanazt a kutyát: a korai telepesek által Angliából a XVII-XVIII. században behozott nagyszerű ős-buldogot.

A középkori Anglia bulldogja.

A "bulldog" szó első írásos említése egy 1631-ben keltezett levélben történt, ekkor azonban a sportként számontartott bikaüldözésre leginkább alkalmas kutyaként írták le: Mr. Prestwick E. Eaton azt kérte a londoni Mr. Willingtontól, hogy küldjön neki "két jóféle bulldogot", melyeket Hollandiába szánt ajándék gyanánt. Az egy évvel később megjelent Costgraves-féle Szótárban található egy cikkely az "alant de bouchere", azaz a mészárosok kutyájának nevezett ebről: "...masztiff-szerű, de annál kisebb kutya, amely bikákat és ökröket fog le.", hangzik a meghatározás. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a bulldog megjelenése évszázadokkal ezelőttre, egyesek szerint 8-900 környékére tehető. Ezen kutyák végső formájának kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszottak azok a rendkívül szigorú vadászati törvények, melyekkel a kora középkori Anglia uralkodó osztálya igyekezett korlátozni a pórnép által tartható kutyák méretét. A hatalmas masztiffok ennek következtében vagy eltűntek, vagy megcsonkítva és haszontalanul bicegtek a paraszti porták udvarán: a törvény értelmében ugyanis minden nagytestű és erős kutya mellső lábairól levágták a körmöket, sőt néha a lábujjakat is! Felmerülhetett viszont az igény egy olyan kutya iránt, amelynek tartása – méreténél fogva – nem ütközött törvénybe, ugyanakkor rendelkezett a masztiff erejével és bátorságával.

Elsősorban a marhahajcsárok és mészárosok igényelték erős kutyák segítségét munkájuk során, így nem véletlen, hogy éppen ők lettek az új "típus" kitenyésztésének úttörői. Ezekben az időkben természetesen még nem beszélhettünk tudatos, kidolgozott programon alapuló tenyésztői munkáról: csupán a kutya által ellátandó feladat, a rakoncátlan marhák kordában tartása és lefogása, valamint a korábban használt, de mérete - és talán az ebből eredő, a marhahajtásban mindenképpen hátrányként jelentkező nehézsége - miatt már száműzött masztiff volt adott. Elképzelhető, sőt nagyon valószínű, hogy a marhák terelése során korábban is inkább a kisebb méretű és éppen ezért mozgékonyabb masztiffokat vagy masztiff-szerű kutyákat használtak - a bulldog megszületését mindenesetre ezen körülmények együttesen határozták meg.

Érdekesség: a bulldog szó az angol bull (jelentése: bika) és dog (kutya) szavak összevonásából származik, ami önmagában is a fajta kialakulására, eredeti felhasználására utal.

 Az amerikai bulldog jellemzése.

 Az Amerikai Bulldog híven őrzi bikalefogó és gladiátor őseinek karakán egyéniségét. Az Amerikai Bulldog erőteljes és atletikus, közép nagy termetű, nehézsúlyú kutya. Könnyed járású, ugyanakkor lendületesen igazi átütő erővel mozog. Mozgása gyorsaságról, és erőről tanúskodik. Bátor és rettenthetetlen de sohasem rosszindulatú vagy kötözködő. Fantasztikus testi ereje alkalmassá teszi arra, hogy a világ egyik legjobb őrző - védő fajtája legyen. Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon népszerű. Bár az FCI még nem ismerte el, világszerte nő a fajta iránti érdeklődés. Gyerekekkel szemben kifejezetten elnéző, szinte mindent eltűr tőlük. Meggyőző megjelenésüket és láthatóan mindent elsöprő erejüket a gazdájuk jól kamatoztathatja vagyontárgyaik és családjuk védelmében. Nem habozik parancs nélkül is a családja védelmére kelni. A harcban eltökélt és tántoríthatatlan, sohasem adja föl. Mindezekkel a félelmetes tulajdonságaival együtt szerető és ragaszkodó családi kedvenc. Az Amerikai Bulldog tartása már rendkívüli testi ereje miatt is nagy felelősség. Első kutyás vagy gyenge kezű embernek nem javaslom. Az Amerikai Bulldognak már egészen kiskorában meg kell tanítani, mi az amit megtehet és mi az amit nem. Ez egy hálás feladat, mivel rendkívül intelligens állatról van szó. A fajta tartásának egyetlen kulcsa a korai szocializáció.

Összefoglalva, aki őt választja, jól dönt.

Az amerikai bulldog fajta standardja.

FEJ: 

Nagy és erőteljes, doboz formájú: a koponya minden oldalról nézve négyzetes. A fülek között nagyon széles fejtető lapos, de erős izmokkal borított. Jellegzetes barázda fut le egészen a szemek  közé, ami különösen jól látható, ha az állat figyel. A stop hirtelen esésű, jól kifejezett. Az arckoponya szintén szögletes, doboz formájú: széles és erőteljes. A pofa aránya a fej teljes hosszához viszonyítva 35-40 százalék. A legjellemzőbb-és kívánatos-harapás a szoros előreharapás (1/8-ad inch, azaz 3-4 mm), de elfogadott az ollós harapás is, ha a fej különben jó, típusos. A fogak szabályos elrendezésűek, nagyok és erősek. A szemek egymástól távol fekvők, meglehetősen nagyok és kerekek, színük barna. A fülek lehetnek lelógó, úgynevezett tehénfülek, vagy sodrony formájúak (rózsafülek), de akár félig felállóak, előrebukók (megtörtek) is - egyik sem részesítendő előnyben. Az orr mindig fekete vagy  rózsaszínű, nagy és nyitott orrlyukakkal

Hibák:

Erőtlen benyomást keltő, keskeny fej. Bármilyen jellegű csúcsosodás, ami ék formát kölcsönözhet a koponyának. Elkeskenyedő pofa. Nagymértékű előreharapás, mikor a fogak csukott szájnál is látszanak. Két kék szem. (Ez arra utal, hogy egy kék szem még tolerálható, de az elbírálásnál értelemszerűen hátrányban van, akárcsak a világos szemek.) Vagy hússzínű orr.

TEST:

Erőteljes és robosztusos. Az amerikai bulldog széles kutya, de nem lehet eltúlzottan az. A mellkas mély, erős és rugalmas bordákkal. Gyakran nyitott, azaz az előmell szinte teljesen hiányzik- ez azonban tipikus bulldog-sajátosság, úgyhogy teljesen elfogadható. A nyak jól illeszkedő, erős és vastag, viszonylag rövid, de nem túlzottan az: elég hosszú ahhoz, hogy mozgékony legyen, de elég rövid ahhoz, hogy hatalmas erőt tudjon kifejteni. A vállak szélesek és rendkívül jól izmoltak. A hát viszonylag rövid, jól izmolt és feszes. A martól a farig mérsékelten, de jól láthatóan ívelt, hogy erőt és rugalmasságot adjon a hátsó testrésznek, ez az ív azonban nem azonos a csapott farral. A teljesen egyenes hát elfogadható, de nem kedvező. A has mérsékelten felhúzott.

 Hibák:

Mindennemű gyengeség vagy túldimenzionáltság. Gyenge, mozgás közben ingó, vagy a vállaktól a törzs felé lejtő, süppedt hát. Keskeny, szűk bordakosár. Néhány kan mellkasa annyira széles lehet, hogy a könyökök mozgás közben laza benyomást kelthetnek, mintha nem illeszkednének tökéletesen a testhez. Ez szinte mindig az úgynevezett nyitott mellkas velejárója. Azonban, ha a vállak szerkezete valóban korrekt, állás közben a könyék szorosan illeszkedik, és nyoma sincs semmiféle lazaságra. Az amerikai bulldog munkakutya, így az erő és agilitás legcsekélyebb hiánya komoly hiba. Bármely testrész, méret eltúlzott volta csökkenti a kutya munkában való hatékonysága, így az elbírálásnál hátrányban van.

LÁBAK:

Az amerikai bulldog kiegyensúlyozott és erős lábakon áll. A mellső lábak egyenesek és jól izmoltak, a hátsók mérsékelten szögelltek és párhuzamosak. Hatalmas izomzatúak, de a combok nem annyira szélesek, mint a vállak.

Hibák:

A gyengeség bármilyen jele! Kifelé vagy befelé forduló mellső mancsok. A hátsó lábak tehénállása. Egyenes, merev térdizület. Túlszögelt hátsó végtagok.

FAROK:

Eléri a csánkot vagy kevéssel az alatt végződik. Viszonylag magasan tűzött. Mérsékelten vastag, de nagyon erőteljes. Gyakran hordja a hát fölött, ha mozog vagy izgatott. Különösen ebben az állapotban kifelezett a végén mindig látható félkör, ami fontos a fajtajelleg.

Hibák:

Alacsonyan tűzött farok, mely általában a csapott far velejárója. Rövid vagy egyenes farok, melynek végéről hiányzik a félkör. Vágott, csonkolt farok.

SZŐRZET:

Rövid, tömött és kemény, kifejezetten durva tapintású. Mivel a szőrzet a kutya egészségének tükre, tisztának és ragyogónak kell lennie.

SZÍN:

A legjobb a minimum 50%-ban fehér alap színű, színes foltokkal. Egy teljesen fehér kutya ugyanolyan jó, de meg kell állapítani, hogy nincs-e hallásproblémája. A foltok lehetnek a barna vagy csíkos bármilyen  árnyalatait (sárga, vörös, bézs, stb.), vagy feketék. Egy túlnyomórészt színes kutya az elbírálásnál hátrányban van, de még megelőzi a teljesen egyszínű sárga, barna, vagy csíkos egyedeket. Azonban még ezeken a kutyákon is lennie kell néhány fehér jegynek, legalább a mellkason vagy a mancsokon illetve a pofán.

Hibák:

Teljesen fekete szín, fekete-cservörös, fekete-májszínű összeállítás. Kék foltok. Egyszínű sárga., bézs fekete maszkkal, fehér jegyek nélkül. Egyszínű sárga vagy bézs elfogadható, ha nem jár együtt maszkkal, de fehér jegyeknek itt is lenniük kell.

MÉRET:

A fajta mindig munkára volt tenyésztve, és nem kiállításra. Így mérete rendkívül széles skálán mozog::

  • Kanok :   -magassága rendkívül széles skálán mozog: 22 és 28 inch között, súlya 90 és 135 font  között (56-71 cm, 40-60 kg),

  • Szukák :   -magassága 17 és 26 inch között, súly 65 és 110 font között (43-66 cm, 30-50 kg).

A súly mindig álljon arányban a magassággal: az ideális kan 25 inch (63,5 cm) magas és 120 font (54 kg) súlyú, mely egy jól izmolt, munkakondícióban lévő kutyára vonatkozik. Az amerikai bulldog munkafajta, így a méret önmagában nem feltétele a kiválóságnak. Ha például egy jó felépítésű, de mindössze 40 kg-os kannal egy 55 kilós, szétfolyó, rossz anatómiájú kutyát hasonlítunk össze, egyértelmű, hogy a feszesebb, korrektebb kutya részesül kedvezőbb elbírálásban. Ha viszont hasonló kvalitásúak, természetesen az ideális méretű kutya nyer.

Hibák:

A fenti méretektől való bármilyen eltérés. Az eltérés mértéke határozza meg a hiba súlyosságát. A terrierszerű kutyák minden méretben kerülendők!

MOZGÁS:

Az amerikai bulldog gyorsan, eltökélten és kifejezett erővel mozog. Lépései határozottak, rugalmasak és hosszúak. A roppant erős hátsó lábak lökik előre a robosztus testet, mégis-különösen ügetésben, amely a legjellemzőbb jármódja -bizonyos visszafogottság jellemzi. A lábak a mozgás irányával párhuzamosan mozognak. A mellső lábak nem végeznek keverő mozgást, a hátsó lábak nem tartanak össze.

Hibák:

Gyenge, bizonytalan mozgás. Imbolygó, poroszkáló járás. Erőtlen és rövid hátsó akció, amikor a kutya az első végtagok hosszú lépéseivel "vonszolja" , húzza magát előre. Nem párhuzamosan mozgó végtagok.

KIZÁRÓ HIBÁK:

  • Kanok: 75 font (34 kg) alatt,

  • Szukák: 60 font (26,5 kg) alatt,

Egyszínű fekete, valamint a fekete-cservörös , fekete-májszín összeállítás, sárga, bézs fekete maszkkal. Kanoknál a két jól látható here hiánya. Vágott fülek. Csonkolt farok.